A sok ezer hozzászólás és megosztás is mutatja, hogy sajnos nem egyedi esetről lehet szó...


Több ezren szóltak hozzá és osztották meg az alábbi Facebook bejegyzést.

Feltehetőleg nem egyedi esetről van szó.

'Kedves Ismerőseim!
Elnézést kérek, hogy az ide nem illő fotókat feltettem az Édesanyámról! :-(
20-án vittem be egy Idősek Otthonában, a nevét nem nevezem meg! Első két nap bementem hozzá, de az Ő érdekében nem engedték meg, hogy látogassam. Én ezek után is gondoskodtam Róla: gyümölcs, ivólé, étel stb. amik a kedvencei voltak! A 'közreműködésben' ha fájó szívvel is, de részt vettem! Mindennap délelőtt- délután telefonon érdeklődtem a hogyléte felől! Válasz: ' Aranyos, kedves, de 22-én elesett egy bokorban'! Én távolról mindig lestem, néztem.üldögélt a többi 'gondozottal' ! Az 5-ik nap, nem bírtam tovább és délután bementem hozzá! Bal csuklója 20 cm-es hosszban bekékülve, jól láthatóan bedagadva, lábai bepüffedve (ami még soha nem fordult elő).

Megkérdeztem ezeket az elváltozásokat, a válasz: ' elesett, sokat jár' !

Megkértek ne látogassam az Ő érdekében! Ebbe nem voltam belenyugodva, és péntek reggel váratlanul 6.30-kor megérkeztem -eldöntöttem, hogy azonnal hozom haza! Nem akartak beengedni, nagyon jól alszik és várjak 8 óráig, még megjön a Vezető! Én azon nyomban bementem hozzá. A 10 méter távolság, még odaértem hozzá egy örökkévalóságnak tűnt számomra! Az fogadott, amit a képen láttok. Az ájulás, rosszullét keringetett, de erőt vettem magamon, 'nyugalmam' megőrizve édesanyámat halkan megszólítottam:. Erre ő: ' Keljek Gizike?' A szemét nem bírta kinyitni, az ujját kapta be a szájába és szívta, mert szomjas volt! Megitattam a beküldött ivólével, ami a 6-ik nap után is érintetlen volt!. Láttam vágyik még a folyadék után! Teljesen bekábítva nehezen 'belecibáltam' egy tolószékbe. Ezt végignézte az ott lévő ápoló! Majd a folyosó közepéig kb. 10 m nagy nehezen elvonszolva a kerekesszéket. Egy 'Kedves Nővér' felvilágosított, ' Hogy be van fékezve Drága! Megkértem, hogy segítsen beültetni a kocsiba, mert addig én is elerőtlenedtem a lelki fájdalomtól. Az autóm mellett az Otthon udvarán készítettem ezeket a fotókat, de ez csak fele annak ami rajta látható volt itthon!

A legfontosabb az volt, hogy nyilatkozzak, hogy a saját felelősségemre viszem el, alá is írtam ,de a látható sérüléseket is feltüntettem a fontos dokumentációjukra !!!!

Azonnal orvoshoz vittem, az egész testéről felvételt készítettek, kezét a 3 napos törés miatt begipszelték, ellátták (Itt köszönném meg az Orvosoknak, Nővéreknek a Gipszelőnek a türelmes, segítőkész együttműködésüket! ) Itthon annyit evett-ivott amit korábban 2 nap alatt fogyasztott volna el!
Ezt a történetet nem az Édesanyám miatt osztottam meg Veletek, mert Ő már jó helyen van. De mi van, mi lesz azokkal a gondozottakkal akiknek nincs hozzátartozója... teljesen kiszolgáltatottak, megalázottak, és várják a 'kegyes halálukat' keserves, méltatlan állapotukban!
Tehát ez egy ápolás, gondos, szakszerű ellátás (nem ismerve egy vizes borogatást, orvost, vagy esetleg mentőt!
Köszönöm, hogy elolvastátok soraim.'

És azok a bizonyos fotók:

Forrás

►► KÉRJÜK ÍRD MEG A VÉLEMÉNYEDET,  ÉS