Ha ezt a megható történetet végigolvasod, megismered az örök optimizmus receptjét.



Mindig tiszteltem a nagyapámat azért, mert tudta, hogy mikor kinek mit kell mondani.

Történt egyszer, hogy elpusztult a bátyám kutyája. A másik két testvérem kiment, hogy tisztességgel eltemesse az udvarban. Álltam a szobám ablakánál, és néztem őket. Záporoztak a könnyeim. Sajnáltam a bátyámat, és a kedves állat miatt is fájt a szívem.
Akkor a nagyapám odajött hozzám, átölelt, és azt mondta: - Gyere, mutatok valamit! 

Átmentünk a szoba mások végébe. Megálltunk az ablak előtt. Nézd csak - mutatott egy rózsabokorra, - te ültetted, és mennyi szép rózsa van rajta! A tiéd, kimehetsz, és le is szedheted!

Már indultam is a kertbe. Ő rám nézett, majd átölelt, és ennyit mondott: - Az előbb nem jó ablakon néztél ki. drágám!