Még a helyiek közül sem ismeri mindenki Budapest egyik legeldugottabb lakótelepét, pedig a főváros egy igencsak közkedvelt városrészének egy darabja.
Egy zárt közösség élt itt.
A főváros rejtett kincse
Még a helyiek közül sem ismeri mindenki Budapest egyik legeldugottabb lakótelepét, pedig a főváros egy igencsak közkedvelt városrészének egy darabja. A lakótelep száz éves is elmúlt már, és van olyan lakója, aki egy fél évszázada ott él. Fénykorában igazából több is volt ez, mint lakótelep.
Óbudai meseország
Magyarország egyik legnagyobb területű római régészeti parkjától, az Aquincumi romkerttől mindössze kétutcányi sétára van a mézeskalácsházakból és elegáns villákból álló lakótelep, amelyet még az 1913-tól 1984-ig üzemelt Óbudai Gázgyár dolgozóinak építettek. A Sujtás utca és a Jégtörő út által határolt csendes kis övezetet Kis Wekerlének is nevezik, mert tényleg olyan, mint Budapest 19. kerületének az igencsak különleges karakterű városrésze. A zölden pompázó, Almási Balogh Lóránd tervei alapján épült munkástelep alaprajza is mintha csak egy fa volna. A lakótelep – hajlott kora ellenére – sok mindenben ugyanolyan, mint régen: lakásaihoz kiskert tartozik, óvodája pedig még most is működik.
Több mint lakótelep
A gázgyári munkásoknak létrehozott lakótelep tulajdonképpen nem is lakótelep volt, hanem egy különleges kis közösség. Volt mindenük, ami csak egy városi embernek megadatott: saját moziba járhattak, ott állt a színház, a posta, a gyógyszertár és a trafik, de dolgozott a környéken cipész, borbély, hentes és pék is. Egészen hihetetlen, de a munkástelep lakóiért hintót küldtek, ha vásárolni indultak, a lakhatásuk sem került semmibe, sőt, még sertést, tehenet, nyulat és baromfit is tarthattak a második világháborúban. Ha kíváncsi vagy erre a különleges, ma is zárt világra, érdemes elsétálnod a gázgyár másik oldalára is, ahol a hatalmas kertes, saját Duna-parti sétánnyal rendelkező egykori vezetők villái sorakoznak.
