A természet alkotja a legszebb falakat!


A fűz közel 400 fajtája lombhullató fa és cserje. A vízigényes növény leginkább az északi féltekén honos. Szinte az összes fűzfélét könnyű szaporítani, amennyiben megfelelő vízellátottságú területre ültetjük.
 
Kerítés készítésekor a fűzfavesszőket ferdén szúrjuk a földbe, mert az így hajlított vesszők hajlamosak teljes hosszában kihajtani, míg a függőlegesen növekvők gyakran csak a vessző végén/tetején.

Hogyan készítsük?

Az alsó részeken dörzsöljük le a hajtásokat annak érdekében, hogy a rácsos kerítésünk formái megmaradjanak, ellenkező esetben deformitás következhet be. A felső 3-4 rügyet mindig hagyjuk épen, hogy a kerítésünknek ez lehessen a dísze. Téli hónapokban is gyönyörűen fest.

Ássunk egy gödröt egy fémrúd vagy dugványozó segítségével, majd helyezzük bele a vágott fűzfavesszőt. Nagyon fontos, hogy a sövény körül teljes gyomirtást végezzünk.  Legjobb, ha olyan anyaggal fedjük le a növény környezetét, amely javarészt átengedi a vizet és esetenként tápoldatot. Ilyen például a fenyőkéreg, amely szinte 100%-ban meggátolja a gyomok növekedését, a vizet viszont teljes mértékben átengedi.

A fűz inkább a napos helyet kedveli, de félárnyékban is remekül érzi magát. Szereti a nedves talajt, amennyiben ez adott, akkor még a gyengébb minőségű földben is képes gyökeret ereszteni.

 Jó tudni, hogy fűzkerítések a gyors növekedés miatt rendszeres metszést és újrafonást igényelnek.

 
 

 

1998-ban Marcel Kalberer  természetművész és -építész alkotta meg ezt a fűzfából készült pavilont, az AUERWORLD PALACE-t. Úgy is ismerik, mint a „ minden fűzfa anyja” helyet. A pavilon Németországban Weimar és Naumburg régióban található.

Íme, egy egyszerűbb változat:

FONTOS! A fűzfakerítést ne ültessük túl közel az épületekhez. Gyökere agresszív módon keresi a vizet, ezáltal sokkal nagyobb területen hálózza be a talajt, mint más fafajták.