Nincs olyan ragadozó, amelyik elviselné védekezési módját: a bűzmirigyeiből a támadóra spriccelt undorító váladékot.
A szkunkról - a csíkos bűzösborzról - azt mondják a tudósok, hogy nincsen ellensége. Nincs olyan ragadozó, amelyik elviselné védekezési módját: a bűzmirigyeiből a támadóra - lehetőleg a szeme közé - spriccelt undorító váladékot. A mintegy félméter hosszú, 4 - 5 kilós állat fekete bundáján két fehér csík fut végig.
Az állati viselkedést kutató tudósok laboratóriumi kísérleteikből arra a megállapításra jutottak, hogy a ragadozók ösztönösen elkerülik a feltűnően csíkozott vagy többszínű prédaállatot.
A helyzet - legalábbis a csíkos bűzösborz esetében - nem ennyire egyszerű. Nem automatikusan a csíkjaik riasztják el a támadót, hanem a ragadozó saját, előzetes tapasztalata miatt tartja magát távol tőle.
Egy kaliforniai egyetem vadon élő állatok viselkedését kutató tudósa természetes környezetben végzett kísérletei azt mutatják, hogy a ragadozók nem ösztönösen viselkednek így, hanem megtanulják, hogy 'tiszteletben kell tartani ' ezt a mérete miatt prédának egyébként alkalmas állatot.
Tanulmányában így fogalmaz: a szkunkkal már tapasztalatot szerzett ragadozók nem csak a fekete-fehér mintázata miatt kerülik el ezt az állatot, mert még ha szürkére át van festve a bundája, akkor sem mennek a közelébe.
Az amerikai tudós kísérlete során szkunk és szürkeróka preparátumokat helyezett el Kaliforniában 10 helyszínen. A helyszínek egy része olyan volt, ahol gyakoriak ezek az állatok, a többi helyen viszont ismeretlenek voltak.
Ahol nem fordultak elő vadon élő szkunkok, ott a ragadozók, a medvék, a pumák, a vörös hiúzok, a prérifarkasok megközelítették a kihelyezett preparátumokat. Megnyalogatták, meghempergették, megkísérelték elvonszolni a kitömött szkunkot ugyanúgy, mint a kitömött szürkerókát.
Azokon a helyeken azonban, ahol bőségesen megtalálható volt a szkunk, a számba jöhető ragadozók jó távol maradtak a szkunk-szerű állattól, akkor is, ha teljesen megegyezett az eredetivel, de akkor is, ha szürkére volt festve és csak a testformája egyezett. 'Egyszerűen a közelébe sem akartak menni'- mondja a kutató. Az eredmény meglepő volt. Különösen az, hogy a testforma önmagában is fontos volt.
Felmerült egy kérdés a kutatás kapcsán: van-e egyáltalán olyan állat, amelyik megeszi a szkunkot? Feltehetőleg, nincs. Lehet, hogy az állatvilágban egyedülálló módon a szkunkok létszámát csak a betegségek, az élelem mennyisége határozza meg. Vagyis megéri ilyen büdösnek lenni!
Ossza meg ismerőseivel is!
