...vagy nem találják helyüket a világban! VÁRJ, MÍG FELKEL MAJD A NAP!
Ha most is várod még álmod szép ígéretét,
várj, míg felkel majd a nap.
Ha látni sejtenéd, mi az éjben olvad szét,
várj, míg felkel majd a nap.
Egy új nap mindig új reményt ígér,
a végtelen sötétjét tépve szét.
A félelem határt kap, mint a lét,
te csak várj, míg felkel majd a nap.
Ha meggyötört az éj, ha a múltad feldagadt,
várj, míg felkel majd a nap.
Ha kell, hogy tiszta légy, mint gyermek önmagad,
várj, míg felkel majd a nap.
Ha megzavar, hogy túl nyitott az éj,
a csillaggal telt végtelen túl mély,
mint a bölcső, biztos gömbbe zár fény,
te csak várj, míg felkel majd a nap,
te csak várj, míg felkel majd a nap.
Sosem vagy egymagad, csak túl kicsinyke vagy,
várj, míg felkel majd a nap.
Tudod nincs menyország, de minden síron nő virág.
Várj, míg felkel majd a nap.
Ezért együtt leszünk, míg végtelen az éj.
Együtt míg a nap utoljára kél.
Együtt mondjuk annak ki még fél:
te csak várj, míg felkel majd a nap,
te csak várj, míg felkel majd a nap.
